Megváltozott a világ,
s ez új verset kíván.
Lehet ez a végső kínlódás,
és persze ez sem túl mókás..
Gyülekeznek a viharfelhők,
sötétbe borulnak a mezők.
A sötétség terjeszkedik tova,
nem tudni meddig megy, s hova.
Közelsége fenyegető nagyon,
az egész földet elnyelheti vakon.
Hiába vártam már e percet régóta,
emiatt kerülhet minden mégnagyobb tévútra.
A helyet a kilátástalanságba tovább merül,
hogy mit hoz a jövő egy idő után kiderül.
Bizakodásra sajnos nem ad okot semmi,
a továbbiakat nem befolyásolhatja senki.
Próbálkozni persze mindig kell és bármeddig lehet,
ha sikertelen, a történet nélkülem is tovább mehet..
A folytatás talán rajtam is múlik,
nagyon örülnék amikor hozzá bújik.
Bár ez csak egy kósza gondolat,
tutira nem viselné a gondomat..
Álmodozni jó, de kár hogy felesleges,
én számára vagyok a megtestesült semleges.
Nemleges a válasza mikor rólam van szó,
akárhogy is nézzük ez egyáltalán nem jó..
Próbállak körbeugrálni amennyire lehet,
de nem veszel észre, hiába mondogatom a neved..
A cél hogy boldog légy, veled lennék csak is veled,
nem számítana semmi sem, csak hogy fognám a kezed.
Nem tudom mi a legjobb neked, rád gondolok folyton,
de ettől nem vagy beljebb és ez nem hagy nyugton..
De ez kevés sajnos, hiába vagyok csordultig jövőbeni képekkel,
a kapcsolathoz két ember kell, kik benne vannak szívvel s lélekkel..
De mindhiába, nem számíthatok arra hogy bármi változik,
próbálkozok ahogy tudok, de a szívem neked hiába kiáltozik..
De lehet így lesz a legjobb neked, nem rontom el az életed,
nem nyomom el az éneked s nem halványítom el a fényedet..
De kezdem látni milyen is valójában,
végre talán kezdek hinni a valóságnak..
Nem örülök annak amit látni vélek,
látom azt amit tesz, azt a sok vétket..
Amit önmaga ellen tesz olyasmiről beszélek,
meg azokról amiket közvetve én is megélek..
Mert befolyásolják a tettei az életem,
de hiába, mert csak tétlenül nézhetem..
Én szeretném betakarni amikor fázik,
szeretném a kezét fogni mikor alszik.
Én szeretném letörölni a könnyeit ha sír,
szeretném támogatni ha valamit egyedül nem bír.
Én szeretném megvígasztani ha szomorú,
s megmutatni neki hogy az ég nem borús..
A gondolatok megint özönlenek,
az agyamban folyton csak döngenek.
De nincs idő és közönség kinek leírjam,
amit csak tudtam az agyamba beírtam..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
