Egy újabb szimpla nap, mely engem összehúz,
talán sok mindent bennem örökre összezúz.
Hogy lehet egyszerű volta ellenére mégis 'ilyen'?
Pedig ez is csak egy sima nap, azt hiszem..igen..
Valami változik, nagyon mélyen úgy érzem,
lehet hogy a belsőm most is tocsog a vérben.
Elpattant valami és talán magamba vérzem,
de nem jövök rá és közben elhal egy részem.
Dehogy, csak túllihegem, igen biztosan így lehet,
de ha tévedek akkor ez biztosan a sötétbe vezet.
Ha egyszer eltévedek ott ahol a fény csak egy emlék,
ahol a sötét az Úr és ugyanolyanok a nappalok, esték.
Ahol bujdosnak milliók halott eszméi, elfeledett vendégek,
ahol a vágyak is vacognak a sarokban, pont mint az emlékek.
Ahol a tudás sem tud már világosságot gyújtani az elmékben,
amik elvesztek a sötétben és többet nem hisznek az egységben.
Érzem hogy közeledik valami, ami nem a világ pusztulása,
lehet csak az elmémnek az, lehet elveszik minden tudása.
Persze nevezhetjük a saját világ pusztulásának ezt,
lehet eljött az idő és az elmém végre bomlani kezd.
Összerakni képtelenség ha elkezdődött, úgy gondolom,
de azért a legvégéig még magam valahogy elvonszolom.
Végighúzom fáradt elmém és lelkem a halott csontokon,
'ady endre' még az utolsó italom nyugodtan elkortyolom.
Feljön a stáblista, az összes közreműködő és szereplő,
remélem a nézőknek tetszeni fog és lesz náluk elég kereplő.
Hangzavar legyen mielőtt lemegy a függöny és kapcsolják a lámpát,
az utolsó lehetne boldog 'emlék' mielőtt benyújtja a végzet a számlát.
Ne kérjék vissza a jegy árát úgysem tudnék mindenkit megfizetni,
annyira rossz talán nem lesz a műsor, nem kell azért megijedni.
Nehéz volt átélni de a hangos röhögés persze mehet,
de azért remélem végignézni sem lesz egy könnyű menet.
Végre kezdés felmegy a függöny a (sok) néző leül,
kívánom nekik hogy ne érezzék magukat nagyon csehül!
Kezdés a sarkkörön, az ijedtség a csendben megül,
a 'moziban' is a levegő mindenhol teljesen lehűl.
A mozigépész látta már mit bocsájt most a világunkra,
reméli hogy nem töri a lelküket ezzel szilánkokra.
A tesztközönség túlélte és tetszett is nekik pedig elég merész,
végignézték egyhuzamban és tetszett nekik de persze nem az egész.
A film végül végigment, a közönség sokkot kapott,
talán most valami bennük is ideiglenesen megfagyott.
Nem kell aggódni, kiolvad mindenük csak idő kérdése,
lehet hogy mindegyiküknek marad valami furcsa érzése.
Kárt nem tesz bennük hogy valamit tanultak mástól,
nem őrülnek meg és nem fetrengenek majd a láztól.
Csak ott lesz mélyen belül valami igaznak mondható,
ami többet belőlük semmivel sem ki nem mosható.
Javukra váljék ez a 'tanulságos' történet, mese,
talán ettől egyeseknek meg is jöhet még az esze.
Többet úgysem tehetek mint reménykedek a jóban,
miközben lassan mindenem elmerül a méteres hóban.
Visszatértünk a sarkörön túlra, a világ peremére,
ha más is idekerül szüksége lesz minden erejére.
A sikert itt képtelenség garantálni, szenvedés az egész,
boldogulni (túlélni) szinte képtelenség, elmondhatatlanul nehéz.
Reménykedni lehet és érdemes is azt gondolom,
ha tévedek akkor a hókunyhómat lerombolom.
Vezeklek a tévedésért, díjazod remélem,
mert azt az estét biztosan túl nem élem..
A mozi már rég kiürült, a gépész is hazament,
már várta az otthon melege és a család odabent.
A történetnek is vége, lezárult egy korszak,
a filmtekercset is átjárja, belepi a dohszag..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
