Túlságosan is sokszor eszembe jutsz,
és amikor meglátsz engem mindig futsz.
Pedig nem akarlak kergetni és bántani téged,
mégis attól félsz hogy miattam lesz véged.
Lehet csak képzelem, de nem hiszem,
elmegy a kedved ha megjelenek a színen.
Gondolom az én hibám, de el nem mondod,
az életeden is csak én hagyok foltot(?!)
Ha azt szeretnéd hogy felejtselek el,
akkor mindössze csak szólnod kell.
Nem fog rögtön menni de megszokom,
vagy ha nem majd valahova elszököm.
Elbújdosok és többet nem kell látnod,
a kést nem kell majd belémmártanod.
Minden egyes bajod magammal viszem,
de mondjuk ezt nem igazán hiszem..
Nem is értem miért kezdtem ezt írni,
bár érthető mert ezt már nehezen bírni.
Emberetlen mondhatnám egész nyugodtan,
miközben olvasod majd teljesen unottan.
Én voltam a fő hülye sejtem és érzem,
de ez nem segít azon hogy belül vérzem.
Annyi tampon a világon nincs hogy felfogja,
sajnálatos mert ilyen az én szívem magja.
Gondolom egyetértesz hogy én voltam a fasz,
már az arcodon ott ül a kötelező a grimasz.
Sok mindent nem tudok ezzel már kezdeni,
inkább el kéne mennem tortát hegeszteni..
Egy boldog vers talán még tetszene,
főleg ha a fájdalom beléd nem metszene.
Bár kétlem hogy bármi reakciód lesz erre,
ezért nem tudom innentől hova tovább, merre..
Unalom is szülte ezt a 'csodás' és rettentő verset,
ugye jobban örültél volna ha csak felásom a keretet?
Hasznosabb lett volna ebben egyet is értünk,
de sajnos ketten a 'kormányhoz' nem fértünk.
Sejtem hogy magadra sem ismersz vagy nem akarsz,
ha mégis majd a vaslapáttal az arcomba kaparsz.
De csak ha veszed a fáradtságot akkor lesz bunyó,
és sose fog kiderülni hogy nem csak én voltam a hunyó.
Mondjuk felesleges már pattogni mint szar a deszkán,
majd megpróbálok máshogy a dolgokhoz állni eztán.
Haszna nem lesz és a dolgokat meg nem értettem.
de legalább elmondhatom hogy mindent megtettem.
Igaz hogy régen elmúlt, tán már nem is emlékszel hogy vége mindennek,
nekem sajnos eszembe fog még jutni ahogy az életem lapjai megtelnek.
Nem szerencsés dolog elismerem, de túl sokat nem tehetek magammal,
inkább megpróbálom befejezni és feledni egy kis időre ez alkalommal.
Ne kérdezd hogy most mi ez a vers.
Ne kérdezd hogy most miért olyan nyers.
Ne kérdezd hogy miért ilyen terjengős.
Ne kérdezd hogy miért ilyen örjöngős.
De ne kérdezd meg egyiket se felesleges,
mivel az életünk a másikéra merőleges..
Ha kérdeznéd se lenne válaszom semmire,
de azért fájnának nem is tudod mennyire..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
