Sivár, egyesek így jellemzik életük egy részét(?!),
ők néha nem becsülik meg szerelmük lényét.
Hiába van ott, kit az ég küldött nekik,
mégse törődnek vele és az esélyt elcseszik.
Boldog életük lehetne ha törődnének a párjukkal,
a szerelem az életükből így könnyen kihal.
Meg kell becsülni azt aki viszont szeret,
lehet senki nem lesz többé ilyen neked.
Ott van velük aki boldogságot hozhat rájuk,
de van hogy mégis a 'jobbat' várjuk.
Holott nincs és nem is kell jobb náluk,
csak az kell hogy vigyázhassuk az álmuk.
Törődni vele, szeretni őt, a legjobb dolog a földön,
boldogsággal tölt, el mert a szerelem nem egy börtön.
Egy csodás kert hol sok az illatos szép virág,
ha veled van akit szeretsz akkor az az egész világ.
Mondhat bárki bármit, kell autó, ház, gazdagság,
de az igazi partner nélkül ez csak baromság.
Jól jön a pénz, a luxus minden egyéb más,
ha nincs kivel megosztani akkor az nagy csapás.
Gondoskodni a szerelmünkről szerintem a legjobb dolog,
ha nem tehetem olyankor a szíves az ürességtől korog.
Kong tőle hogy nincs benne a szeretett személy,
nélküle az életem víze irtó mocskos, sekély.
Tisztítatni nem lehet ha nincs velem,
olyankor könnyesen hunyom le a szemem.
Szomorú a szívem, szemem és mindenem,
mert az életem teljesen nincstelen.
Kisemmizett az isten vagy akármi,
nincs olyankor kit hazavárni.
Üres szobákban jár a sötétség szívemben,
könnyeimet fájdalmas magányomban lenyelem.
Mikor tudom hogy ő kell nekem,
mégsincs a kis bébim velem,
szomorúan hajtom fejem párnámra,
úgy alszom el hogy gondolok a mátkámra.
Megnyugtat a tudat ha rendben van a kis kacsám,
ha velem van messzire elkerül a búbánatos magány.
Feltölti testem a szerelem mit iránta érzek,
mindig magam mellett szeretném látni boldognak, épnek.
Óvni, szeretni, mindent megtenni érte,
ez foglalkoztat, ha nem engedi végem. (?!)
Szórakoztatni, simogatni, vigyázni álmát,
szeretném ha örökre velem osztaná meg ágyát.
Hallgatni ahogy nyugodtan szuszogva alszik,
érezni teste melegét, míg reggel munkába viharzik.
Szerető gondolatokkal és szavakkal indítani reggel,
bármit megtenni érte szavakkal és tettekkel.
Támaszt nyújtani mikor arra van szüksége,
vele lenni hogy elmúljon minden feszültsége.
Olyanná válni hogy mindig számíthasson rám,
mindig csókot lehelne rá a kis szám.
Mit tehetsz ha elveszíted aki a legfontosabb neked?
Megpróbálsz felállni amíg csak lehet?
Minden alkalommal ezt teszed?
Amíg csak eszed el nem veszted?
Mehetsz tovább az úton vagy a lejtőn,
kérdéses hogy átjutsz-e ezen az erdőn.
Próbálkozhatsz amíg az erődből futja,
vagy amíg a szervezeted meg nem unja.
A bánat erdejében könnyebb mint máshol?
Könnyebb mint a szomorúság mocsarában?
Talán sose lesz nyugtod hiába is mászol,
sem egy gödörben, sem a tenger morajában.
Hogyan tovább? Ez a kérdés foglalkoztat engem,
zavaró és fájó gondolatok kavarognak bennem.
Van-e kiút? Vagy csak a szomorúság marad,
bárhogy is, mindig csókolnám a kis pofidat.
Sok a kérdés, kevés a válasz vagy egyáltalán nincs,
egy a lényeg hogy a szerelem és D.* egy nagy kincs.
Együtt járnak az életemben, ha ő ezt nem is hiszi,
egyszer remélem még H.* a küszöbön őt átviszi.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
