Szenvedés, csak ez a szó jár a fejemben,
Mert mi is ez, néha ilyenkor vagyok elememben.
Persze nem azért, mert ez egy jó dolog nekem,
Csak ilyenkor pörög fel az agyam, hogy megoldást keressen.
Mármint próbál keresni, mikor az idegbaj nem blokkolja,
Ilyenkor az szívem és agyam egymást okolja.
Fáradtság, ez mindig mit nyerek ilyen helyzetben,
Azért próbálom kiélni magam a kis versekben.
Megbosszulja magát, már előre látom sorsom,
De amíg megy az írás, a kapcsolatot nem bontom.
Várom mi lesz, hogy folytatódik a történet,
Ilyenkor az agyamban, szinte bármi megtörténhet.
Álmodozás, legtöbbször csak ennyi jut nékem,
Fejem belefájdul, a hamis boldogságba, kérem.
Mégsem könnyű elengedni, hisz csak ennyi jutott,
Emiatt kicsit örülök, hogy az agyamon végigfutott.
Végül úgyis csak az üres sötét gondolatok maradnak,
De előtte tudtam picit örülni a hamis boldogság adagnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
