Végeláthatatlan ez a kín, körbeölel, megsebez,
Darabokat szakít ki a lelkemből, falhoz szegez.
Testem a neved visszhangozza, üvöltök belül,
Életem minden egyes részére sötétség vetül.
"Alig" telt el idő, de mégis mintha évek lettek volna,
Mióta nem ölel karod, nem csókol a szád pici Dorka.
Lesz-e vége? Egyszer biztosan, ha máskor nem,
Az utolsó órám után, már nem kereslek, hogy légy velem.
Attól félek hosszú és gyötrelmes lesz addig az utam,
Remélem egyszer leszel még, az én kis boldogság kutam.
Tested melegétől akarok megőrülni, minden forró nyári napon,
Szeretném, hogy az esküvői képeink lógnának a falon.
Te vagy a lelki társam, ismersz mint a rossz pénzt,
Ismered a bennem lévő minden jó és rossz részt.
Csak a türelmedet kérem, hidd el érdemes vagyok,
Ha kapok esélyt, akkor én örökre a rabod maradok.
Én is ismerlek téged, tudom milyen a lelked,
Vágyom rád, nekem mindennél többet jelentesz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
