Szenvedés, csak ez a szó jár a fejemben,
Mert mi is ez, néha ilyenkor vagyok elememben.
Persze nem azért, mert ez egy jó dolog nekem,
Csak ilyenkor pörög fel az agyam, hogy megoldást keressen.
Mármint próbál keresni, mikor az idegbaj nem blokkolja,
Ilyenkor az szívem és agyam egymást okolja.

Fáradtság, ez mindig mit nyerek ilyen helyzetben,
Azért próbálom kiélni magam a kis versekben.
Megbosszulja magát, már előre látom sorsom,
De amíg megy az írás, a kapcsolatot nem bontom.
Várom mi lesz, hogy folytatódik a történet,
Ilyenkor az agyamban, szinte bármi megtörténhet.

Álmodozás, legtöbbször csak ennyi jut nékem,
Fejem belefájdul, a hamis boldogságba, kérem.
Mégsem könnyű elengedni, hisz csak ennyi jutott,
Emiatt kicsit örülök, hogy az agyamon végigfutott.
Végül úgyis csak az üres sötét gondolatok maradnak,
De előtte tudtam picit örülni a hamis boldogság adagnak.

Végeláthatatlan ez a kín, körbeölel, megsebez,
Darabokat szakít ki a lelkemből, falhoz szegez.
Testem a neved visszhangozza, üvöltök belül,
Életem minden egyes részére sötétség vetül.
"Alig" telt el idő, de mégis mintha évek lettek volna,
Mióta nem ölel karod, nem csókol a szád pici Dorka.

Lesz-e vége? Egyszer biztosan, ha máskor nem,
Az utolsó órám után, már nem kereslek, hogy légy velem.
Attól félek hosszú és gyötrelmes lesz addig az utam,
Remélem egyszer leszel még, az én kis boldogság kutam.
Tested melegétől akarok megőrülni, minden forró nyári napon,
Szeretném, hogy az esküvői képeink lógnának a falon.

Te vagy a lelki társam, ismersz mint a rossz pénzt,
Ismered a bennem lévő minden jó és rossz részt.
Csak a türelmedet kérem, hidd el érdemes vagyok,
Ha kapok esélyt, akkor én örökre a rabod maradok.
Én is ismerlek téged, tudom milyen a lelked,
Vágyom rád, nekem mindennél többet jelentesz.

Miért csináltad ezt velem?
Szerintem nem ezt érdemlem.
Évekig próbáltam támaszod lenni,
próbáltam mindig a kedvedre tenni.
De tudom, hogy nem úgy ahogy Te szeretted volna,
ott voltam ha az kellett hogy valaki a szádat csókolja.

Tudom nagyon sokáig hülye voltam, előbb kellett volna észhez térnem,
ellöktelek, ez volt amit megszoktam, de soha nem akartam hogy baj érjen.
Kirángattál a sárból, hogy aztán visszalökhess.
Végül kiléptél az árnyból, hogy aztán elszökhess.
Nem adtál túl sok esélyt, nem voltál velem egyenes,

Tiszta lappal kellett volna kezdenünk,
hogy ne legyen minden elem ellenünk.
Enélkül halálra volt a kapcsolatunk ítélve?
Talán, de jobb lett volna ettől megkímélve.
Tudom, hogy sokkal több volt bennünk ennél,
örülnék ha a szemem elől örökre el nem vesznél.

Nem vállaltad fel, hogy megjavítsd mi elromlott,
nem voltam eléggé fontos és a szerelmünk felbomlott.
Melletted szerettem volna lenni,
az élet útján veled végigmenni.

Szívem továbbra is érted dobog,
mialatt a testem a halál felé robog.
Mialatt a fejem folyamatosan forog,
a világomban nem maradt más, csak romok.

Minden nap szerettelek, mégis túl későn engedtelek közel,
hiányzol nagyon, rossz hogy a kis makim már többet nem ölel.
Cukis pofis kis bébim, remélem egyszer még összehoz minket az élet,
remélem egyszer még lehetek a részed és tehetek neked sok szépet.

Összeraktad törött szívem,
miattad lett kedvem újra élni,
már nincs többé az életem sínen,
azt várom hogy elfolyjon a vérem.

Sajnálok minden rosszat amit veled vagy ellened tettem,
sajnálom, hogy a kapcsolatunkat elég komolyan nem vettem.
Jobban kellett volna figyelnem az érzéseidre és Rád,
talán akkor még ma is ölelhetnélek és csókolhatnám a szád.

Leteszem a lantot mára, valószínűleg ezt sosem fogod látni,
remélem egyszer még leszek az, akivel engeded magad imádni.
Ha ez nem következik be, akkor kérlek vigyázz magadra,
én azért sok puszit fogok küldeni továbbra is a hasadra.

Ó édes halál, legyél a kedvesem,
várlak már téged, véremtől nedvesen.
Átázott ingben, vértől csatakos fejjel,
Dideregve várlak, míg szám rólad versel.

Mily dicső a halál, mondták már rólad sokan,
helyzetfüggő gondolom, de ha az élet csak elrohan,
ha az élet se volt az, lehetsz-e dicső nem tudom,
nem értek hozzá, de érzem hogy a haldoklást már unom.

Siettetni nem tudom már, tehetetlenül csak várok,
a testem nem mozdul már, már csak színeket látok.
Elöntötte az agyamat valami, tán csak az ütés hatása,
fáj tőle mindenem, de azért ennek is van némi varázsa.

Már nem emészt a bánat, megnyugodott a lelkem,
ha nem jön segítség akkor innen kell elmennem.
Nem bánok már semmit, teljesen felesleges is lenne,
a régi sérelmek távoliak, már nem számít az élet szennye.

Kedves barátom lettél, régóta itt szenvedek a Földön,
megváltod a fájdalmakat, kinyílik előttem a börtön.
Nincs tovább ezután, ez lehet rossz vagy lehet jó akár,
többé nem számít semmi, leomlik ezzel majd minden határ.

Talán emlék leszek, vagy elfelednek örökre engem,
többi nem lesz kétség, düh vagy fájdalom bennem.
Nyugodtabb hely lesz a világ, vagy lehet üresebb talán,
lehet nem változik semmi, csak egyel kevesebb lesz a magány.

Mindenesetre köszöntlek téged új barátom,
remélem soha nem ismer meg téged a családom.
Rájuk nem kell hogy ez várjon, kerüld el őket,
hagyd békén őket, hogy ne kelljen elhagyniuk a Földet.

Rohadt büdös patkány geci, basszad szájba anyád,
rohadjon ki a gecis beled, s szopd le apád faszát.
Pudvásodtál volna bele a jó kurva anyádba,
tetves büdös retkes pofád szakadjon le a picsába.

Miért nem tudtál elpusztulni már éveidnek korai szakaszában,
ahelyett előbújtál és azóta csak jeleskedsz anyaszomorításban.
Dugnád fel a szaros pénzed a jó kurva anyád seggébe,
vagy csak rohadnál el a bolygóról a retkes gecibe.

Szakadna rád egy mázsa szar a nap minden percében,
vagy legalább tanyáznál minden nap anyád szaros seggében.
Kívánom hogy apád túrós fitymája szoruljon a fejedre,
rohadjon ki a szemed és kukacok petézzenek a beledbe.

De ne csak a beledbe, mindenhova egyék be magukat,
szívből kívánom neked hogy mindenhol érezd a szarukat.
Szivárogjon belőled mindenhonnan ez a retkes pudva,
remélem egyszer még menekülnöd kell előlem futva. ////////

Belevernék a buta gecis fejedbe vagy hármat-négyet percenként,
remélem élhetetlen szar életed van/volt/lesz féreg hercegként.
Eltördelném az összes csontod szépen lassan, csak hogy nagyon fájjon,
savval öntözgetnélek, hogy a húsod a csontról szépen lassan leváljon.

Letépném a körmeidet amivel a fikádat meg a picsádat túrod,
mindent megtennék hogy szenvedj mivel az én szerelmemet kúrod.
Milliméterenként vágnám le a faszod egy életlen kis késsel,
aztán persze órákig nézném ahogy szépen lassan el is vérzel.

Mielőtt megdöglesz persze megtennék mindent csak hogy szenvedni lássalak,
a kedves családodat is meghívnám, hogy neked szépen lassan gödröt ássanak.
Rétegenként szedném le a bőröd, csak szenvedj mert ezt érdemeled,
akkor végre lenne a világ számára valami értékelhető értelmed.

A kedves nyomoronc barátod is befeküdhetne melléd a gödörbe,
talán azért annyi részed lehetne neked is a gyönyörbe.
Gerinctelen férgek gödre lenne az a kis vájat,
remélem ennél többre ez a két féreg soha nem vágyhat.