Sajnálom hogy sokat bántottalak,
sajnálom hogy magamra haragítottalak,
sajnálom hogy közös utunknak most itt vége,
sajnálom ha többet nem ragyod rád szemem kékje,
sajnálom hogy nem szuszogsz mellettem az ágyban,
sajnálom hogy nem ölelhetlek a legsötétebb árnyban,
sajnálom hogy illatozod be a környezetem és a lelkem,
sajnálom hogy ezentúl nélküled kell reggelente kelnem,
sajnálom hogy nem azt nyújtottam amit szerettél volna,
sajnálom hogy nem jutottál el a boldogságtól a Holdra,
sajnálom hogy megkeserítettem az életed míg velem voltál,
sajnálom hogy ahhoz hogy megjöjjön az eszem, az kellett hogy dobjál,
sajnálom hogy nem értettük meg egymást, hogy nem volt elég türelmünk,
sajnálom hogy nem volt türelmünk, hogy nem sikerült a másikra ügyelnünk,
sajnálom hogy nem vettem a jeleidet és hogy nem is beszéltünk róla,
sajnálom hogy nem vettük, hogy a kapcsolatunk miről is szólna,
sajnálom hogy a közös otthonunkba nem fog már jönni a gólya,
sajnálom hogy nem én vagyok ki tested-lelked örökké megóvja,
sajnálom hogy nem tudtál velem felhőtlenül jövőt tervezni.
sajnálom ha mindennél jobban, hogy hagytam ezt elveszni,
sajnálom hogy cukid pofiddal többet nem vidítasz fel engem,
sajnálom hogy szenvedést okoztam és túl sok vitát kezdtem,
sajnálom hogy az édes kis bébimet, ahogy érdemli, nem úgy kezeltem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
